Egy üzenet Angliából

"Egy üzenet Angliából" 

Első tapasztalatok

Sziasztok!

Ha valaki egy évvel ez előtt azt mondja, hogy az egyetem helyett Anglia lesz az otthonom, egyenesen szembe röhögöm. De most más, mert valóban ez a helyzet. Néhány hete eldöntöttem, hogy én akarom megkeresni a pénzt az egyetemre, és mivel világot is akartam látni, nyelvet is fejleszteni, Anglia volt a legjobb választás. Engedjétek hát meg, hogy megosszam veletek az első gondolataimat erről a helyről, ami egy évig lesz az otthonom.

(Annyira tetszett ez a kapu)

Nagyjából kategorikusan próbálok haladni, de lehet, hogy lesz némi kitekintés.

Utazás:

Repülni egy fantasztikus élmény. Olyan dolgokat lát az ember, amit máshol nem lehet. Mikor felszállsz a felhők fölé, olyan, mintha tiszta, puha, érintetlen porhavon siklanál. Nekem csendes, nyugodt utam volt, csak a légnyomáskülönbség miatt fájt a fejem, meg a fülem a leszállás elején, de az nagyon, bár, mindössze fél percig.

(Kicsit sem voltam ám álmos, egészen négy órát aludtam)

A hely:

Bámulatos. Aki látott már régi, angol filmeket, az ismeri onnan az élményt. Csodaszép tipikus brit épületek mindenhol. Bár én egyenesen szerelmes vagyok ebbe a stílusba, mintha a gótika korából maradt volna vissza mind, és engem valamiért vonz a középkor.

A város hatalmas, a külvárosban lakok, így fél óra buszozás, míg egy nagyobb bolt közelébe jutok, viszont cserébe megkaptam egy olyan békét, ami leírhatatlan. Itt minden bámulatosan zöld, nincs zaj, a madarakat is hallani, mintha csak egy erdő közepén élnek, pedig nem. 

 

Az idő valóban csapadékosabb, mint Magyarországon és nagyon hamar változik. Azt nem lehet tudni, mibe öltözzön az ember, mert lehet, hogy reggel esik, de fél óra múlva már nagyon meleg van.

Az emberek:

Barátságosak. Képzeljetek el egy világot, ahol mindenki nyugodt, nem stresszes, nem rohan, mindenki mosolyog, na ez Anglia. Ez egy nagyon pozitív csalódás volt, mert a sztereotípia alapján egy sznob, undok társadalmat láttam a lelki szemeimmel. Nem. Itt a buszon a sofőr megvárja, míg a néni lejön az emeletről, megköszöni, hogy vele utaztál.

Ennyit mára, de higgyétek el, hogy nincs vége, mert a kalandjaim csak most kezdődnek igazán.

üdvözlettel:

Ivett